Linkek a témában:
Bolond Jankó
Volt egyszer egy szegény ember s annak egy fia, Jankó volt a neve. Az ám,
Jankó! Bolond Jankónak hívták a faluban, mert afféle félkegyelmű, bolondos
legény volt ő. De már akárminek hívták, a bíró mégis szolgának fogadta
Jankót, s két ökröt adott a kezére.
Három kívánság
Hol volt, hol nem volt, elég az, hogy volt egyszer egy szegény ember meg annak a felesége.
A szegény ember szerencséje
Egyszer volt, hol nem volt, volt ezen a világon valahol egy szegény ember. Hát ez a szegény ember két borjúra teszen szert valahonnan. Na, hát ő azokat addig dédelgette, szépengette, hogy megnőttek s jármas marhák lettek. Béfogja a szegény ember a két marháját s avval el ki, hogy az a kicsi, tenyeremnyi földjét megszántsa, bevésse.
Lúdas Matyi
Eredeti magyar rege
Négy levonásban
írta: Fazekas Mihály
A szegény ember szőlője
Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy szegény ember s annak három fia.
Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, sem földön. No, hanem őriztette a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét. Sorba jártak ki a fiai a szőlőbe, és strázsálták éjjel-nappal.
A csillagszemű juhász
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ez a király olyan hatalmas volt, hogy ha eltüsszentette magát, az egész ország népének rá kellett mondani: adj’ isten egészségére! Hogyha náthás volt, nem is lehetett más szót hallani az országban, mint: “Adj’ isten egészségére!
Az aranyszőrű bárányka I. rész
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony. S annak a szegény asszonynak volt egy gyermekecskéje.
Olyan szegények voltak, hogy nem volt azoknak a világon semmijük se. Volt a faluban egy dúsgazdag bíró. Annak nem volt szolgája. Azt mondja egyszer ez a bíró.....
Az öregember és a pokróc
Egyszer volt egy fösvény fiatalember, s annak a fösvény embernek volt egy fösvény felesége, s volt nekik egy öreg-öreg apjuk. Ez az öreg apjuk olyan öreg volt, hogy úgy reszketett a keze, hogy amikor a levest ette, amíg a kanállal a tányértól a szájához vitte, mind kireszketett a kezéből, s az abroszt is mind teleöntözte.
Meghatározás
'Ha a magyar népmeséket forgatjuk, s különösen ha gyűjtőként egy-egy olyan faluban ülünk le mi is a mesélő mellé, ahol még eleven a mesélés gyakorlata, s úgy hallgatjuk órákon keresztül az egymást követő kalandokat, történeteket, első meglepetésünk az lesz, hogy a mesében nem történik soha semmi hihetetlen: minden a maga helyén és szükségszerűen van úgy, ahogy van.' Balassa-Ortutay
